|
A hét kedvencei a hűtőmágnesek, egy párat megkapott Levi amit az alsó mélyhűtőre tettem, a többi értékesebbet pedig felpakoltam a hűtőre így nem éri el őket. Most már nagyon ügyesen le tudja őket szedni, néha csak tologatja fel-le őket a hűtőn tetszik neki, hogy ott maradnak, nem esnek le.
A másik nagy kedvenc egy vékonyan fogó filctoll, ami már nem ír, így oda mertem adni neki, mert nem tud vele firkálni. Ezt ha az ölembe ül a gép előtt mindig elkéri, a tolltartóból; nyújtja érte a kezét, hogy adjam oda neki. Rájött, hogy le lehet szedni a kupakját, sőt tegnap ki is belezte, úgyhogy így aztán totál gyerekbarát lett a toll, hogy csak a külső műanyag borítása van meg. Bár teljesen jól eljátszik bármivel ami útjába akad, legyen az a pelenkázótáska cipzára vagy egy gördeszkás kutyus, amit tologathat az asztalon vagy a habtapin egy hangszer rázogatása.
Most már nagyon ügyesen tudja lapozni a leporelló mesekönyveket is, ez a Hull a pelyhes... -t Zsoltéktól kapta ajándékba. Rájött, hogy ez máshogy nyílik, nem egy irányba, mint a másik kemény lapos karácsonyos mesekönyv, amit az Erikától kapott. Január 7. Ma meglátogatott minket az új védőnénink Judit. Levi persze bemutatta mit tud, volt csimpaszkodás anya lábába, mászás, lépkedés, persze szigorúan egy kézzel kapaszkodva valamibe. Megmutatta, hogy pörgeti az autók kerekét és hogy szedi szét és eszi meg a habtapit is közben néha gagyarászott is, ha úgy hozta kedve és zárásként még labdázott is egy kicsit Judittal. Meg folyamatosan meg akarta szerezni a teás bögréinket és a kiskanalakat, aztán megkapta az én kiskanalamat és nagyon boldog volt vele. Január 10. Lilláéknál Lilláéknál voltunk ma délután vendégségben. Levi kicsit félénk volt és nem nagyon mozdult el mellőlem, aztán evett egy kis almát és aszalt gyümölcsöt Lénával, és utána már bátrabban mozgott a lakásban. kaja után már Lénával is leült játszani, Lillával összeraktunk a golyóknak egy pályát, ami persze Levi folyton szétszedett, de azért csak elkészült és utána nagyon tetszett neki, ahogy a golyók végiggurulnak a pályán. Január 11. A második hajvágás Ma végre több hetes rákészülés után levágtam Levi haját alvás után. Már nagyon hosszú volt hátul és elöl is. Hát nem volt egyszerű, kisfiam, mint egy sajtkukac folyamatosan izgett-mozgott és ez a végeredményen is látszik. Nem tudom a gyerekfodrászok hogy veszik rá a gyerkőcöket, hogy nyugton maradjanak, minden tiszteletem az övék, nekem nem sikerült. ilyen volt ilyen lett Még mindig nagyon szeret lépcsőt mászni, néha még a széket is sikerül eltolnia ügyesen, amit azért tettünk oda, hogy ne bírjon felmenni. Aztán ha sikerül a művelet vagy valamiért fel kell mennem és mondom, hogy na most felmászhatsz, akkor egyből jön és mászik ezerrel felfelé. Most már vagánykodik is, megáll az egyik lépcsőfokon, néha lenéz, megtapogatja a korlátot utána megvizsgálja a lépcsőket is , majd hátra fordul és vigyorogva magyaráz nekem, nem értem mit, de biztos valami olyasmit, hogy nézd anya, milyen ügyes vagyok már.
Január 20. Levi igazi nagy kajás, bár szerencsére nem látszik rajta de nagyon sokat tud enni, ha valami a fogára való. De nem panaszkodhatok rendes kölyök, eddig mindent megevett, amit elé tettem, legyen az főzelék, zöldség vagy gyümölcs. Hol egy hol két kézzel szedi fel a tányérról vagy két ujja közé veszi a falatot.
majd sajátos technikával begyűri a szájába a tenyerével vagy ahogy sikerül.
Persze miközben tömi az egyik falatot befelé a szájába, már ott a másik kezében a következő falat, nehogy egy másodpercre szünet is legyen a két falat között, a vajas kenyérből jut mindenhova nem csak a szájába, tiszta vaj az arca és az ujjai is a vacsora végére. Január 23. - Kirándulás a Normafánál Szombat délelőtt Erikáékkal és Ritával kirándultunk egy nagyot a Normafánál. Sokan voltak, de szerencsére találtunk hamar találtunk parkolóhelyet. Letettük a kocsikat és elővettük a babakocsit és a szánkót, a babakocsit nem éppen havas tájra tervezték, de gondoltuk azért csak sikerül eltolni a havon. Igazi téli kirándulóidő volt, hatalmas tömeg volt mindenfelé, sokan jöttek szánkózni, síelni vagy csak sétálni, de mi egy párhuzamos úton mentünk a főúttal így nagyon nem is találkoztunk senkivel, míg a geoládát kerestük. Levinek nagyon tetszett az egész nyüzsi, a sok ember, meg a nagy fehérség, tátott szájjal nézte a fákat, már amennyire kilátott a sapka és az overall alól. Jó nagy hó volt, szerencsére nem volt annyira hideg, sütött a nap is, pár fokkal volt csak 0 fok alatt, a táj csodálatos volt, a fák és bokrok ágait belepte a hó és amerre sétáltunk még az úton se volt letaposva nagyon a hó. Így néha nehéz volt tolni a kocsit, volt ahol akkora volt a hó, hogy elakadtam vele, ilyenkor Andris és Attila húzták felfelé a kocsit, mert a mély hóban elmerültek a kerekek, Levinek ez persze nagyon tetszett vigyorgott amennyire a hidegben tudott. Megismerkedett közelebbről a hóval is, gyúrtunk neki hógolyókat és odatettük a a lábzsákjára, így Ő is meg tudta fogni, még meg is kóstolta az egyiket, kicsit meglepődött milyen hideg. Aztán míg Andris tologatta a Levit én kiéltem magam és hatalmasakat csúsztam a szánkóval, meg a csuszkával, ezer éve nem szánkóztam, szuper volt. Hazafelé még beültünk a Szamos cukiba felmelegedni, meg sütizni. Levinek volt etetőszék is, beleültettem félig lehúztam róla az overallt, mert bár melegen felöltöztettem, gondolom azért kicsit Ő is fázott kint. Nagyon édes volt, ahogy felmelegedett egyre virgoncabb lett Ő is pár perc múlva már gagyogott, meg produkálta magát, de persze csak miután felfalt egy csomó rozskorongot, amit evett míg mis sütiztünk. Január 24. Ma nagy nap virradt ránk, mióta megszületett Levi Andrissal először mentünk el kettesben moziba, addig Levire anyósom és Andris öccse, Tibi vigyázott. Január 26. Már napközben is egyre többet álldogál kapaszkodás nélkül és egyre többször lépked is két lábon. A legújabb, hogy közben valamit visz az egyik kezében is.
Január 27. - Jár a baba jár Levi egyre stabilabban jár és áll. Persze magában állni vagy járni unalmas lenne, mindig van valami még pluszban a kezében. Éppen a FP formabedobó vödörből borította ki a formákat és nagy örömmel hozza nekem. Január 31. - Hull a hó és hózik... Ma még mindig esett a hó, de nem volt nagyon hideg így délután kimentünk Levivel együtt. Krisztiék (ők a szomszédaink) kölcsön adták a szánkójukat, hogy Levit megszánkóztassuk kicsit. Míg én havat lapátoltam Andris a ház körül húzta Levit a szánkón. De Levi a nagy nézelődésben nem kapaszkodott eléggé és leborult a szánkóról, bele a hóba, ettől kicsit meglepődött, de nem vette zokon. Ezért aztán én húztam őket a hóesésben, Andris leült Levi mögé a szánkóra és fogta Levit nehogy megint beleboruljon a hóba.
|
|
Nincs komment!