A férjem előtt csak egy nagy szerelmem volt, ami a mai napig is tart: a film.

Az elmúlt évek során több, mint ezer filmet láttam. Bár nehéz ma  már újat alkotni a film világában, de szerencsére azért találok olyan filmeket amik hatással vannak még rám.
Mindenevő vagyok; szeretem a közönségfilmeket és a művészfilmeket is, bár legtöbbször már összemosódnak a határok.  Sok minden megfog a filmekben: a szereplők játéka, a rendezés, az operatőri munka vagy a történet miatt tetszik. Néha csak a hangulatával ragad meg vagy gondolkodásra késztet vagy csak simán emlékeket idéz fel bennem 1-1 jelenet.

Tavaly elindult újra a filmklubom, bár közben megszületett Levente és volt pár hónap filmszakadás, de  azóta újra forog nálunk is a FILM.

kino_2.gif

Pár kedvenc filmem:

1957-ben készült, de témája miatt ma is időtálló. Elgondolkodtató alkotás a felelősségről, az előítéletekről és az emberi jellemről. Bár az egész film egyetlen szobában játszódik (ebben hasonlít a Halál és a lányka című filmre, ami szintén kamara darab) mégis végig leköti a nézőt a színészek által előadott dialógusokkal és a tökéletesen felépített feszes tempójú történettel.

Nem szokványos szerelmes film, a fiú szemszögéből elmesélve. Zseniális a történetvezetése,  ahogy szétdarabolja a cselekményt  és a napok között ugrál az  elbeszélés. A karakterek átlagosak, akár mi is lehetnénk, de éppen ettől érezzük olyan ismerősnek és szerethetőnek   őket. Életszagúak és néhol viccesek a párbeszédek, a zenék is jól megválasztottak, a parkbeli jelenet nagyon eltalált. Az egyik legjobb bújtatott reklám amit valaha filmben láttam, ami a film szerves része.

A dogma filmek eszköztelenségét is felhasználva készült ez az néhol humoros máskor szívszorító dán-német film. Az újnáci Adamot 3 hónap közmunkára ítélik, melyet egy kis plébánián, Iván pap vezetése alatt kell letöltenie. A társaság első látásra se egyszerű, csupa furcsa alak: a pap Iván, ki egyedi módon küzd a Gonosszal, egy exteniszező, aki mára az ütőt felcserélte a piás üveggel, egy iszlám bevándorló,  aki benzinkút fosztogatással küzd hazája függetlenségéért és  persze felbukkan egy  nő is. A pap kérdésére hogy mi lenne az első cél amit megvalósítana, Ádám kinéz az ablakon, meglátja az almafát és vicceses megjegyzi: almás pitét akar sütni. A pite sütés első látásra egyszerű dolognak tűnik, de mégse az: sok mindennel kell Ádámnak szembe néznie és megküzdenie a film során, hogy végül elkészülhessen az almás pite.

Ha azt hiszed már mindent tudsz a szerelemről, akkor nézd meg ezt a francia filmet. Szerintem az egyik legfelkavaróbb és legprovokatívabb szerelmes film a Jules&Jim óta. Engem teljesen elvarázsolt a  különleges képi világával (kicsit az Amelire hajaz),  a zseniális színészek Guillaume Canet és Marion Cotillard tökéletes játszanak együtt ( Cotillard nem véletlenül kapott Oscart a Piafért) és a film vége is tökéletes, ahogy rábízza a nézőre a döntést. Szóval mered vagy nem mered megnézni?!

Ezt a filmet még a Toldi moziban láttam Robival 2001-ben, én választottam a filmet, de nem bántuk meg. Akkor még nem ismertem Ozpetek filmjeit, ez volt az első amit láttam tőle, de azóta is szeretem a különös történeteit és azt a hangulatot amit a filmjein átsüt. Ez a kedvenc filmem tőle: emlékszem teljesen elvarázsolt ott a moziban. Nem tudom mivel; talán a sok fura, de mégis szerethető karakter, az érdekes történet vagy a filmen végig hullámzó érzelemek miatt.

  • Tiszta Románc
  • Ütközések
  • ... elsőre ennyi film elég azt hiszem:)

és persze mióta tévé van, vannak kedvenc sorozataim is:

 

ugrás az oldal tetejére